Esküvő

Egy pár kapcsolatában jelentős fordulópontnak számít az eljegyzés. Manapság már nem feltétlen elvárás, hogy a férfi a jövendőbeli apósától kérje meg (elsőként) a kedves leánya kezét, de a romantikus eljegyzést követően illik a szülőkkel is mielőbb tudatni a pár döntését.

Ugorjunk az esküvő fénypontjához, a boldogító igent követő lakodalmi vígasságra, melynek egyik fénypontja a menyasszonytánc. Eredetileg a tánc az ifjú ara utolsó táncát jelentette „leányként”. Az eseményt anno a vőfély, vagy a násznagy jelentette be és egyúttal ők is kezdték a táncot. Őket a lakodalmi tisztségek hierarchiája szerint követték a többiek, majd a többi vendég. De a menyasszonyt persze nem adták ingyen. A vőfélyek kosárba vagy rostába gyűjtötték a menyasszonypénzt. Ehhez kapcsolódik a manapság is divatos, gyertyás tánc, amikor a vendégek gyertyát tartanak a kezükben és azt kell az újdonsült párnak tánc közben maradéktalanul elfújnia. Persze akinél akad öngyújtó vagy gyufa, kissé megnehezítheti a pár dolgát…

Az ünnepséget követően végre kettesben lehet az ifjú pár. A szokás szerint a közös otthon küszöbén az ifjú feleséget ölben kell bevinnie az újdonsült férjnek. Ez a kedves mozzanat a hagyomány szerint megakadályozza a menyasszonyt kísértő rossz szellemeket abban, hogy vele együtt bejuthassanak a pár közös otthonába. Ha a szokás eredeti volta sokakban ismeretlen már, mégis jellemzően meghitt és vidám pillanat, hiszen azt is jelképezi, hogy a férj a feleségét gyakorlatilag is a tenyerén hordozza és teljes odaadással mindent megtesz közös boldogságukért.

Éljen az ifjú pár!